Ha olyan hőség van, hogy a ruha is leolvad rólad, na akkor sürgősen tenni kell valamit!!! Jöhet egy könnyű lecsó!

A mai napon, valami eszement hőség volt nálunk. Már kora reggel is lehetett érezni, hogy itt giga meleg lesz. Már megint! Enne

k örömére, az egyik barátunk meghívott magukhoz egy kis eszmecserére, enyhítendő a nagy meleget. Na en

nek külön örültem, mivel szép házuk van, jó is minden, de a teraszuk, ami akkora, mint a lakás fele kb., na az dög meleg, oda süt a nap. Mit süt, tűzi egész álló nap! Barátunk, pedig ott imád sütögetni, beszélgetni, elnyúlni a napozóágyon és hasonló kikapcsolódásnak álcázott tevékenységet folytatni abban a nagyon kicsi szabad idejében, a melegben. Ki tudja miért nem megy inkább úszni valahova, vagy egy kellemes hűvös helyre pihenni? Végül is mindegy, hogy hol lóg az ember nyelve a kánikulában. Mivel egy rendkívül jó barátról van szó, és mindenki menni akart, hát én is belementem. Legyen! Jól jön egy kis szauna! Hurrá!

Szép helyen laknak ők, csinos kis családi házuk van, de a kérdéses terasz, az fene módon meleg. Mint már említettem. Szerencsére a padlizsánkrémet, ami nagyon finom lett, kis sóval, borssal, olívaolajjal hmm... még előző nap, a hűs hajnali órákban megcsináltam. Így most csak felkaptam és már mehettünk is. Ezt mindig emlegeti, így most kap egy szép nagy tállal belőle. 

Azért hozzá kell tennem, hogy a barátunk, a csábítást fokozandó, és az elrettentő terasz rémképét enyhítendő, egy "saját" készítésű lecsót ígért nekünk. Erről tudni kell, hogy az a bizonyos lecsó... hááát az valami mennyei!  Bográcsban, kellő szakértelemmel, érzéssel és sok egyéb titkos összetevővel. Az maga a gasztronómiai élvezet! Így már érdemes neki indulni!

Akkor esett le az állam igazán, amikor odaértünk. Látom ám, hogy itt ma nem lesz napszúrás, de még olvadás sem a napon. Gábor haverom teli pofával vigyorgott rajtam, olyan döbbent képet vágtam. Vett ugyanis egy nagyon ötletes "ponyvát". Később kiderült, hogy napvitorlának hívják, és felszerelte a terasz felett lévő tetőre oly módon, hogy sátorszerűen meghosszabbította a tető vonalát velük. Komolyan mondom, több méterrel lett hosszabb az árnyékos rész, és még mondhatni hűvös is volt alatta.

Haverom lecsó főzés közben felvilágolt, miközben pirította a hagymát, hogy  7m hosszú is van belőle, de ha háromszögletűt akarok az is van, vagy netán csak két épület közé árnyékolót akarok feltenni, azt is vehetek. A csomagban van hozzá minden cucc, amivel fel lehet szerelni, és acélsodronyra kell kifeszíteni. Közben teszi bele a bográcsba pirítani a jó kis kolbászt, majd hozzá adta a meghámozott, felaprított paradicsomot is. Nekem már a nyálam csorog, de ő csak a vitorlája beszerzését meséli.

Csavarokat, mindent adnak hozzá. Ő most bevásárolt belőle, mert az üzletben 50%-os akció van. Ja és még a színt is megválaszthatom, ha abba tudom hagyni a bogrács bámulását, amiben már a paprika is ott párolódott a többi résztvevővel együtt. Ezek az illatok! Egyre intenzívebbek az érzékeinkre mért támadásai a készülő lecsónak. Alig győztük kivárni, hogy kész legyen. Gábor egyfolytában a napvitorlájáról beszél, nagyon beleszeretett!

Öröm nézni, ahogy Gáborom főz, olvad a bogrács mellett és csak pakolja bele a mértani pontossággal felaprított és előkészített hozzávalókat, közben egy kellemes vörösbort kortyolgatunk. Én már a lecsót enném! Hm!
Az hozzá tartozik haverom mesteri lecsófőzéséhez, hogy shéfünknek minden elő van készítve, kis tálkában, tálban, előre mosva, karikázva, kockázva, stokira állnak a hozzávalók. Ezeket, kedves felesége készíti elő neki, a "mesternek", hogy meg tudja alkotni az évszázad legjobb lecsóját! :-) Öröm nézni, ahogy csinálja. 

És készen van!! És igen, nagyon finom, enyhén csípős a bogyiszlói paprikától, ami pont a megfelelően erős. Az összeért ízek orgiája, már az illata is, ahogy a falat közelít a villához! Közben azon járt az agyam, hogy meg kellene nézni a többi napvitorlát is, legalább a netre felugorhatnék, ott is biztos vannak képek. Ahogy fogy a lecsó, egyre jobban tetszik a szárazföldi vitorlázás ötlete. Persze ha van olyan színben, ami nekem is bejön.

Mondanom sem kell, nem kellett edényt keresni a maradék lecsónak, mivel olyan nem volt! :-) Mind elfogyott az utolsó falatig. Őszintén megmondva, a padlizsánkrémből egy gyors előétel lett pirítóssal, mert a lecsónak valami olyan nagyszerű illata volt, hogy mindenki inkább azt ette. A többi jó lesz uzsonnára, hideg, könnyű és pirítóst is lehet még hozzá csinálni.

Árnyékoló napvitorlák >>>