Mit tesz az ember, vagy a lánya, ha történetesen egy szekrényt és még jó néhány bútort le kell mérni?  Hirtelen előugrik a kérdés, hogy mivel. Bagatell, hétköznapi kérdés, csak legyint rajta az ember. No de mi van akkor, ha az otthon fellelhető szerszámos láda, mindössze 1db 2m-es mérőszalagot tartalmaz. Jön a centizgetés, és a remény, hogy a házban leledző bútorelemek, amit mérni akarunk, 202cm-nél kisebbek legyenek, különben jöhet a centizés, ujjodarakás, jelölgetés, ami (kinek mennyire pontos a választott technikája) tuti, hogy eltér az ominózus bútordarab, gyártók által kreált méretétől.

Na ekkor fogom a fejem, hogy mi a francért nem vettem már legalább egy 3m-eset vagy egy 5m-est, mikor a Házak Áruházában annyi van, hogy még szín szerint is lehet válogatni. A fene fogja centizgetni a méreteket, utána meg valahogy visszatuszkolni a tokjába a szalagot, amikor az határozottan eldöntötte, hogy a jól végzett munka után ő még levegőzni óhajt. Gyengéd, majd "határozott" rábeszélést követően, hajlandó visszatérni a tokjába, de azt is csak akadozva. E remek darab esetében, többek között, az automata visszatekerést is, lendületből el lehet felejteni...

Mehetek a barkácsboltba újra, de most mérőszalagot venni. Még jó, hogy nemrég voltam ott beszerző körúton...:)))

Tehát, érdemes időnként felülvizsgálni, hogy jó-e a meglévő szerszámkészlet, hogy ne akkor kelljen szaladgálni, amikor már sürgősen kellene az a "bizonyos létfontosságú" szerszám. Lábkímélés és időoptimalizálás okán is, hacsak nem sportoló az ember, mert akkor edzésnek is kiváló... :)))