Ha az ember arra adja a fejét, hogy gyarapítsa a reggelente fürdőszobára várók számát a családban, és mondjuk saját gyerek előállításával akarja ezt a jól megfontolt tervét véghezvinni, csupa meglepetés lesz az élete. Amint kiderül, hogy sikeres volt az akció és már a kivitelezés folyamatában van a kis csemete, a kedves leendő anyuka bekerül a "nagy rendszerbe". Egy rakat szolgálat, szolgáltatás versenyez érte. Na de nem csak a kegyeiért, hanem a db számért. Ebből a kedvencem a "védőnői szolgálat", ami érdekesen van megszervezve nálunk. Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére ilyen is van!

Nekünk a várandósság nagy részében volt szerencsénk egy fantasztikusan jó védőnőt kifogni. Ahogy a nagykönyvben megvan írva. Nem csak a papírformát darálta el, hanem a gyakorlati részt is előnyben részesítette. Őt még az is érdekelte, hogy az anyuka hogy van, mi van vele, van-e kérdése, ha nem jutott eszünkbe éppen semmi, akkor egy alapsort kérdezett/mondott végig. Minden találkozáskor elmondta, hogy az adott időnek megfelelően milyen "meglepetések" lehetnek, mire lehet számítani. Bármikor felhívattuk, mindig hasznos tanácsokkal látott el minket. Ja és van 3 fia, ami azért jelent valamit, neki saját tapasztalata biztos van!

Akkor jött a fordulat, amikor változott a lakcímünk és pár utcával odébb költöztünk. Döbbenten konstatáltam, mikor közölték, hogy nem páratlan számú a ház, így már más a területi védőnő. Hogy a fene...

Sajnálattal vettük tudomásul, és búcsút intettünk a szuper védőnőnknek. Tisztában vagyok vele, hogy őket is területileg osztják be, mint ahogy a gyerekorvosoknak is megvan a saját ellátandó területük. Azonban a gyerekorvost választani lehet, ha a területileg illetékes valami oknál fogva nem szimpatikus.

A védőnőket sajnos már nem lehet szabadon választani!!! Ezt szívtuk mi meg rendesen! Kaptunk egy frissen végzett, "nagyon lelkes" védőnőt! Amivel nem is lett volna baj, ha történetesen nem az első csemeténket vártuk volna. Szerintem elvárható lenne, hogy mindenki eldönthesse, hogy kit szeretne védőnőként maga mellett tudni egy ilyen fontos időszakban, ami egy eléggé hosszú szakasz. Nem csak a várandósság ideje tartozik ide, hanem az anya és a gyerek első közös évei is. Értem ez alatt a szülés utáni időszakot, hogy mi a véleménye a bölcsődéről, óvodáról, mi a legoptimálisabb az adott lurkó és a család számára. Ehhez azonban az kell, hogy találkozzon is velük!

Először ott fogtam padlót, amikor kiderült, hogy az új védőnő totál szűz a pályán, alig pár hónapja működik ezen a terepen! Ha nekünk ez az első, akkor a minimum, hogy a védőnő legyen tapasztalt, és hathatós segítséget tudjon nyújtani az újdonsült családnak, akik a szülés után jóformán azt se tudják, hogy mihez kapjanak, mert az egész addigi életük megváltozott, minden átalakul és különben is rohadtul fáradtak a kialvatlanságtól.

Tudom, tudom, mindenkinek kezdeni kell valahol valamikor, de azokat a védőnőket, akiknek szinte a tinta se száradt még  meg a vizsgalapjukon, tegyék olyan családokhoz, ahol már a 3., 4. gyerkőc érkezik. Ott nyugodtan lehet tapasztalatokat szerezni.

Na de vissza a miénkhez. Miután kibánkódtuk magunkat eme sajnálatos csere miatt, lelkesen vártuk az első találkozást, ami a várandósság alatti utolsó védőnői megbeszélés volt. Óvatos tapasztalatokkal gazdagodtunk, kedvesen tud mosolyogni, érdeklődni. Ezt is letudtuk. A bukta akkor következett be, amikor a kórházból hazatérve, eljött az első látogatás. A kerületi gyerekorvossal karöltve érkeztek. Túléltük, mindenki bájosan mosolygott, protokoll letudva, minden rendben. A következő már hátborzongatóbb volt. Azon túl, hogy a frászt hozták ránk, egy javaslat volt, vegyünk tápszert a gyereknek, attól majd hízik a kívánt ütemben. Első gyerekes szülőként mindent betartottunk. (A doki az anyatejes gyerek súlyát mérte a tápszeresekhez kitalált táblázatához.) A bibi csak az, hogy a gyereknek más elképzelései voltak. A nehezen, de kialakulóban lévő rendszerét ezzel sikeresen fel is borították. A védőnő nem sok mindent csinált, de továbbra is szépen mosolygott.

Azt, hogy a kismamával mi van, él-e még, hogy bírja a nyakába szakadt dolgokat, senki meg nem kérdezte. Csak a doki jegyezte meg, hogy anyuka milyen nehezen tud felállni. Na persze, pár nappal a gátmetszés után biztos sok mindenhez lehet kedve az embernek. A védőnő annyi volt, hogy megkérdezte van-e kérdésünk. Valszínű lett volna, ha nem éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy egyáltalán fent tudjak maradni. Mit mondjak, egy "élmény" volt ez a látogatósdi.

Teszem azt lehetne nekik egy protokoll kérdéssor, amit minden újszülött látogatáskor végig kellene kérdezniük, hogy minden rendben megy-e. Ez a leghülyébb kérdés, amit feltehetnek ilyenkor. Lehet, hogy van olyan, aki a szülés után is teljesen toppon van és mindenre kérdése van. Azonban akinek mondjuk másként alakultak a kórházban a dolgok, mint ahogy azt eltervezte, az nem biztos, hogy több száz kérdéssel áll elő ilyenkor. Főként ha a rendelkezésre álló idő is eléggé limitált.

Hamar rájöttünk, hogy ezektől túl sok segítségre nem számíthatunk. A családban másik kicsi nincsen, így onnan se nagyon tudtunk ötleteket meríteni. Az első pár hétben a kórházban megismert csecsemős nővérekkel telefonon értekeztünk a legfontosabbakról, ők nagyon segítőkészek voltak, pedig nekik ekkor már nem lett volna kötelességük.

Aztán dokiváltás, de a védőnőt sajnos nem lehet lecserélni, mert arra persze nincsen lehetőség!!! Hosszas telefonálgatás után sikerült az eredeti védőnőnket elérni és rávenni, hogy eljöjjön. Heuréka! Az addig bennünk lévő homály, nagy része felszakadozott, lelket öntött belénk, hosszú listát mondott, mit hogyan kell csinálni. Visszaadta az életkedvünket!

Akkor padlóztam igazán, amikor kiderült, hogy azért nem jöhet, és nem segíthet nekünk (ő, aki hónapokon keresztül velünk volt, és ismert minket) mert ha olyan kismamával beszél, aki nem, vagy már nem hozzá tartozik, "egyszerűen" feljelentik az önkormányzatnál. Történetesen azok a kollegák, akik féltékenyek arra, hogy őt mennyire szeretik és milyen kedvelt a családok körében.

Öregem, azt hittem nem jól hallok! Inkább hagyják kínlódni a szülőket, pusztán szakmai féltékenység miatt!! Azóta jó pár hónap eltelt, a védőnőt ritkán látjuk, de akkor rendületlenül mosolyog, bár túl sok hasznát nem vesszük.

Az ideálisan és elvárhatóan működő helyi rendszerre jó példa a X. kerület, ahol a barátnőm lakik, akivel együtt kezdtük a babázást. Ő nagy szemekkel nézett rám, mikor mondtam, hogy "nálunk" a XIII-ban hogy mennek a dolgok. Amikor elkezdte mesélni, hogy "náluk" mi a megszokott rend, csak hüledeztem és pislogtam nagyokat. Hozzájuk a védőnő minden hónapban ugyanazon a napon megy, mindent megbeszélnek, tanácsokat ad, ötleteket, elmondja a véleményét, hogy a kisfiának melyik bölcsi lenne a legjobb, mikor lenne érdemes neki elkezdeni stb. Szóval havonta mindenre kiterjedően konzultálnak, lemérik a kis srácot, nagyon precízek, követik a fejlődését. 

A gyerekdokijuk mindig kimegy hozzájuk, "kiviszi" az oltást is, mindent otthon csinálnak, saját környezetben. Nálunk akkor jön ki, ha kifejezetten kérjük, ha nem akarjuk a gyereket bevinni a rendelőbe, amikor göthös, taknyos időszak van, elkerülendő hogy még több szutykot szedjen össze. Nagyon szívesen kijön, kedves, rendes. De minden ilyen kiruccanás 4.000,- pénzbe kerül. Kicsit húzós, de hát mindent a gyerekért. Na ezen meg a barátnőm lepődött meg, ugyanis ha kijön hozzájuk a gyerekorvos, és ha ő nem elég gyors, hogy adjon neki 2.000 Ft-ot, akkor elszelel a doki, minden nélkül.

Hát ekkora különbségek vannak kerületek, orvosok és védőnők között. Mi megszívtuk a miénkkel, de legalább a választott gyerekorvos jó diagnoszta és látszik rajta, hogy imádja a gyerekeket.

A továbbiak megoldásaként ötletként megkaptuk egy dúla elérhetőségét, akinek szintén van gyereke és nagyon szívesen segít, akár még telefonon is. Lehet, hogy ezt már akkor meg kellett volna tenni, amikor a "szuper" védőnőnket lecserélték...